A „hagyományos” harapásemelő sín és a neuromuszkuláris sín összehasonlítása

Amit a hagyományos úton készülő harapásemelő sínekről kontra az általunk használt, neuromuszkuláris metóduson alapuló sínekről tudni érdemes.

Az álkapocsízületi problémákkal hozzám érkező páciensek visszatérő kérdése az első konzultáción: miben segít a neuromuszkuláris sín, illetve gyakori felvetés, miben különbözik a kedvező áron, széles körben kapható harapásemelő síntől? Szeretném ezt a kérdést, ezen a fórumon is, részletesen megválaszolni.

Legelőször is fontos különbséget tennünk egy általános fogászaton kapható, egyszerű fogászati mintavétellel készülő harapásemelő sín és egy alapos műszeres bemérést és izomlazítást követően készülő, pl. neuromuszkuláris sín között. A két sínt gyakran ugyanúgy nevezik, de a tudományos hátterüket illetően óriási a különbség közöttük. Ahhoz, hogy ezt megérthessük, nézzük át elkészülésük menetét:

1. gondosan kivitelezett, hagyományos, „harapásemelő” vagy pl. fogvédő sín

Az 1. képen egy hagyományos (bár abból az egyik legjobb!) ún. artikulátor látható, ebbe a készülékbe gipszeli be – általában – a fogtechnikus a páciens szájáról vett lenyomatok alapján készült gipszmintákat. Ezzel próbálják szimulálni a páciens szájában lévő állapotot. A szimulációt lehet pontosítani ún. arcív használatával, illetve egyéb, egyéni értékek megadásával. A készülék forgástengelyénél látható egy réz gömb, a készülékben ez testesíti meg az állkapocsízületi fejecset.

A 2. képen a „0” helyzet, teljesen összezárt állapotban a fogak

A 3. képen (ebben az esetben) 10 mm-rel megemeljük a harapást.

A 4. ábrán látható a lényeg: ahogyan az artikulátor (és az életben a száj is) nyílik, a 10 mm-es harapásemelés már a frontfogakat sem 10 mm-rel emeli, hanem kevesebbel; s mint a képen jól látható, a legutolsó fogak esetében ez már jóval kevesebb.

Tehát, ha az alsó fogazatra készül egy egyenletesen, pl. 1,5 mm-es vastag sín, akkor az a hátsó fogakat 1,5 mm-re távolítja, de az első fogaknál már jóval nagyobb mértékben nyitja meg a szájat – esetleg szükségtelenül vagy további problémákat okozva!

A páciensek legtöbbször a fogcsikorgatás kapcsán találkoznak a kivehető harapásemelő sínnel. Magyarországon a lakosság kb. 30%-át érinti a fogcsikorgatás (bruxizmus). Ennek kezelésekor egy hagyományos lenyomat segítségével készítenek egy sínt, ami az alsó és felső fogsor fogai közötti érintkezést gátolja. Az alsó fogsorra kerülő sín védelmet nyújt, hogy az éjszakai fogcsikorgatás nehogy további sérülést okozzon a fogakon, bár azt is tudni érdemes, hogy az erősen csikorgató páciens ezt a sínt is elkoptatja idővel.

Az így készült harapásemelő sínt még úgy is szokták reklámozni, hogy az állkapocsízületi problémák (fej-, nyak- és állfájdalom) megszüntetésére is alkalmas, mivel elnyeli a fogak összeszorításából származó erőt, ezáltal lazulhatnak a rágóizmok. Ez azonban nem feltétlenül igaz. Az állkapocsízületi problémákat akkor tudjuk orvosolni, ha pontos bemérést végzünk, az izmokat ellazítjuk és beállítjuk az optimális harapást – véleményem szerint ebben az esetben beszélhetünk tudatosan elkészített terápiás eszközről.

2. gondosan kivitelezett és neuromuszkuláris bemérésen alapuló sín – az általunk használt technika

Az állkapocsízületi problémákat a neuromuszkuláris fogászat elvei szerint akkor tudjuk orvosolni, ha az izmok ellazításával megtaláljuk az ideális harapási pozíciót. Rendelőmben, a Myotronics cég K7 állkapocsízületi vizsgáló felszerelését alkalmazom. A műszer képet ad az állkapocs és a környező izmok működéséről és az elváltozásokról. A folyamat során 45-60 perces izomlazítást végzünk TENS készülékkel – a Jankelson protokoll szerint.

Mivel digitálisan dolgozunk, a hagyományos lenyomatvétel helyett beszkenneljük a fogsorokat és a kiindulási fogérintkezést, azaz harapást. Az arcíves regisztrációt itt is használjuk, az eredményt digitalizáljuk. Így elkészül a hagyományos minták digitalizált változata: virtuális artikulátorban, egyéni értékek alapján elhelyezett digitális fogminták.

Ezt követi a bemérés folyamata. A Myotronics K7 berendezés segítségével az is láthatóvá válik, hol van az izomban túlfeszülés vagy alulműködés, a mágnes-kineziográf pedig a harapás és az állkapocs mozgásának eltéréseit vizsgálja. A vizsgálat következő fázisában ellazítjuk a rágó- és mimikai izmokat, hogy leregisztrálhassuk a páciens számára optimálisnak tartott harapás. Ezt a szilikonnal rögzített harapást is beszkenneljük és máris rendelkezésünkre áll az a pozíció, amire elkészíthetjük a „harapáskorrekciós sínünket”.

Ezen a bemért pozíción jól látható, hogy az izomlazítás eredményeként a hátsó fogaknál jobban megnyílt a harapás, mint az elsőknél, illetve a jobb oldalon nagyobb lett a rés, mint a bal oldalon. Ilyen eredményekhez hagyományos úton, izomlazítás nélkül nem juthatunk!

A sínt digitálisan tervezzük meg és műanyagblokkból „faragtatjuk ki”, fogtechnikai marógépek segítségével.

A digitális mintát 3D-nyomtató segítségével kinyomtatjuk és azon még egyszer ellenőrizzük a sínt, átadás előtt.

A sínt viselve, a páciens napokon belül, vagy súlyosabb panaszok esetén néhány hetes hordás után a tünetek javulását, megszűnését tapasztalja. Ha a panaszmentes pontot elérjük, elkezdődhet azon fogászati beavatkozás sora, melyek véglegesítik az ideális harapást. Ez általában valamilyen fogpótlást jelent, kiegészítve a szükséges esztétikai korrekciókkal.